Az elmúlt hétvégén ismét elkalandoztam a Balaton mellől. Mentségemre legyen mondva, a töröcskei horgászmaraton kedvéért kötöttem útilaput versenyre alkalmas felszereléseim talpára. A részvétel kötelező: immár 23. alkalommal ültem le egy hosszú nap erejéig ennek a csodálatos, Zselic peremén elhelyezkedő kis tónak a partjára, hogy újból felmérjem (évről-évre természetesen romló) edzettségi állapotomat…A verseny jó néhány éve páros versennyé alakult. Kezdetben idegenkedtem tőle, de aztán kiderült, kényelmesebb ez így. Mégiscsak van kivel beszélgetni 25 órán át, könnyebb beosztani a teendőket, na és ha éppen nincs megfelelő szerelésem, majd a társamnak lesz… Csapatunk gyakorlatilag tucatnyi éve változatlan: Martin Gabi és Gyetkó Karcsi alkotja az egyik párost, jómagam pedig Tisza Lacival küzdök (szó szerint) már jó ideje. Az is bevett szokás, hogy Gabiék a nyugati, kocsival kényelmesen megközelíthető oldalon horgásznak, míg mi Lackóval csillagtúrát folytatunk a vadregényes keleti parton. Az embert próbáló feladatok ugyanis már a bepakoláskor megkezdődnek.
Nos, ez évben nyolc csapat jött el, hogy egy napra elvesszen a horgászatban. Gabiék az öböl előtti, igen ígéretes helyet kapták, ami izgalmas pecát sejtetett számukra. Mi kevésbé voltunk szerencsések, hiszen az erdő alatti sekélyebb részen, meglehetősen hátul táborozhattunk le. Ez délután nem feltétlenül hátrány, talán még éjszaka sem, de másnap mindenképpen.
A bepakolás valóban felért egy maratoni menettel. Volt itt minden: thermopülai-szoroson áthaladás, szederinda-cselek, Mount Everest megmászása, mindez természetesen teljes menetfelszerelésben, háromszor oda-vissza. Nem részletezem, miután bekerült minden kellék a színpadra, ültő helyünkben megittunk egy-egy palack vizet. Kora délután volt ekkor, már-már nem is kánikula, hanem sivatagi forróság.
Órányi időnk maradt a beszerelésre. Ami csak részben igaz, hiszen a rajtjel után van még húsz óra szerelgetni, pakolgatni, de mi inkább horgászni akartunk. Technológiánknak megfelelően a rakósra alapoztunk mindent másnap reggelig. A sokgyűrűs botokat összeraktuk ugyan, de vizet sem mértünk rajtuk. Pató Pál módjára: ej, ráérünk arra még…
Berendezkedve
Fontos megemlíteni, hogy baloldali szomszédaink az Élet és Irodalom, ismertebb nevén ÉS csapatnak két oszlopos tagja volt, Kovács Zoli és Veliczky Rudi személyében. Illusztris társaság. Itt, a maratonon ősi riválisaink, ámbár újabban nem megy nekik. Mondtuk, most se fog, nagyon beszorultak alánk, csak a lepattanó halakból jut nekik néhány pikkely. Erre mondták, itt legalább árnyékok vannak a vízen, és ha nem zavarnak, minden halukkal átjönnek egy dedikálásra…
A verseny úgy indult, ahogy elterveztük. Öt perc alatt fogtunk négy pontyot, és már azt suttogtuk balra, hogy rövidesen szükségünk lesz egy gyúróra is. De aztán a várt pontyroham elmaradt, az esti mérlegelésig nagyobb megszakításokkal fogtuk a halat. Bezzeg odaát Gabiék! Az első óra végén 17 pontynál tartottak, később sem tétlenkedtek. 68 kilós fogással nyerték végül az etapot, nekünk ideát elég volt ehhez 42 kiló is. Rudiék 23 kilóval zártak. Köszörültük is a nyelvünket rendesen…
Egy ponty a sokból
Délután dolgozott a rakós
Az éjszaka első fele nyögvenyelősen telt el. Tisza Laci érzett rá jobban a pontyfogásra, hét bajszosa ellenében csak négyet tudtam felmutatni, ráadásul fogott még egy kisebb harcsát és amurt is, tucatnyi dévérje mellé. Nekem a négy pontyon kívül még kapásom sem volt. 19 kilónyi halunk szektor négyest ért. Gabiék folytatták a halmerést, 33 kilós fogásuk ismét elsőséget hozott számukra. A második kör után megnyugtató fölénnyel vezettük a csapatversenyt, de tudtuk, ez az előny egy forduló alatt semmivé válhat.
Az éjszaka második felében, reggelig még jobban szenvedtünk. Mindent kipróbáltunk, de a keszeg is csak csipkelődött, még a tisztán tűzött szúnyogra is. Pirkadatkor élénkült kissé a kapás, mindössze két pontyot sikerült fognom ebben a körben. Lacika még ennyit sem. 11 kilóval zártunk, és féltünk, hogy ez nagyon kevés lesz. Kevés is volt a tó mélyebb részén horgászó párosokkal szemben, de a 4. helyet azért megcsíptük. Gabiék is csak négyest horgásztak. Ezzel ők még vezették a párosok versenyét, mi azonban az eddigi második helyünkről lecsúsztunk a negyedikre. Csapatszinten tartottuk viszonylag jónak tűnő, 5 pontos előnyünket a másodikkal szemben.
Na de a délig tartó, záró etap semmi jóval nem kecsegtetett. Tudtuk, a mély vízen horgászókkal szemben esélyünk sincs. Munkába állítottuk a matchbotokat, csak Lackó nézett néha a rakósra. Ott azonban már csak apró, néhány dekás keszeg és temérdek küsz volt a verseny végéig. Sajnos, matchboton sem volt jobb a helyzet. A milliónyi küsz kínszenvedéssé tette a pecát, és ha le is ért a szerelés, ott is zömében 4-5 dekás karikakeszeg jelentkezett. Legnagyobb halunknak egy húszdekás dévér bizonyult, de párja már nem akadt. Rudiék azonban feltámadtak mellettünk, és megalázó verést mértek ránk ebben a körben. Mondtuk is, hagytuk magunkat, nehogy teljesen elszálljon a kedvük, és azon gondolkodjanak, hogy jövőre már el sem jönnek. Elvégre nélkülük kissé szürkülne a maraton…
9,2 kilónyi zsákmányunk csak a hatodik helyre lett elég. Odaát Gabiék is nagyot rontottak, ötödikek lettek, így izgalmas számolgatás kezdődött. Végül a csapatversenyt, ha csak egy pont előnnyel is, de sikerült megnyernünk, a párosok versenyét szintén egy pont előnnyel nyerték társaink. Íme, a részletes eredmények:
| KAPOSVÁRI SHE. | 1 | 26,0 | 1;1;1;4;4;4;5;6 | 208 120 |
| HAPPY TEAM | 2 | 27,0 | 1;2;3;3;3;4;5;6 | 156 280 |
| PUSZTAKOVÁCSI HE. | 3 | 28,0 | 1;2;3;3;4;5;5;5 | 166 930 |
| ÉLET ÉS IRODALOM | 4 | 36,0 | 2;2;3;5;5;6;6;7 | 154 370 |
| ZALAI-CARP JUTA TEAM | 5 | 38,0 | 1;2;2;3;6;8;8;8 | 127 270 |
| ZA-BÓ-HO-HO TEAM | 6 | 38,0 | 1;2;2;4;7;7;7;8 | 169 430 |
| STONFO - VÁC | 7 | 38,0 | 1;3;4;4;5;6;7;8 | 148 200 |
| REMÉNYHAL TEAM | 8 | 57,0 | 6;6;7;7;7;8;8;8 | 70 020 |
| Összesen | 1200,620 | |||
Rozs Tomi és Balogh Szilveszter megérdemelten jöttek fel szektorunk második helyére
Az első etapban egyedül ők nem jutottak tíz kiló fölé a szektorban. Az éjszaka első felében bejött a papírforma, másodikak lettek, és a hajnali menetben is hármast horgásztak. Aztán a délelőtti fordulót - nagyot horgászva – megnyerték. A verseny végén nekik gratuláltam a legnagyobbat, elkönyvelve egy újabb tanulságot: teljes bizonyossággal nem szabad hagyatkozni a korábbi tapasztalatokra. Lacika erre azt mondta, hogy a kivétel erősíti a szabályt.
A verseny végén jött az utolsó erőpróba: az össze- és kipakolás. Nem részletezem, az egészben ez bizonyult a legkeményebbnek. Mire átértünk a halőrházhoz, már felsorakozott a mezőny a díjkiosztóra. Gödöny Imivel és Kolip Petivel, az ÉS csapat másik két tagjával ekkor találkoztunk először. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Imi nem túlzottan örült a találkozásnak, hiszen voltak kényes kérdéseim és megállapításaim… De azért abban maradtunk, mikor a végén „könnyes” búcsút vettünk: jövőre, ugyanitt!
Szári Zsolt
További képek: Galériánkban!
